AtlétikaEgyéb

Salamon Zoltán Megyei Príma díjat vett át – Büszkék egymásra a Salamon testvérek!

Klubunk atlétáinak vezetőedzője, Salamon Zoltán a közelmúltban átvehette Komárom-Esztergom megye Príma díját, amelyet minden évben átadnak a szakterületükön kiemelkedően teljesítőknek. A díjra öt évvel korábban is jelölték a fanatikus sportembert, aki akkor még nem, de idén megkapta az elismerést. „Sala” nagy örömmel vehette át a díjat, hiszen a sportember gondolatai szerint „a saját hazádban kapott elismerésnél nincs komolyabb díj”. A friss Príma díj-tulajdonosnak az elsők között gratulálhatott testvére, Salamon Hugó, aki éppen öt esztendeje Tatabánya Díszpolgára lett. A Salamon testvérek tehát igazán tovább vitték azt az eszmét, amit a szülői házban kaptak.

Tősgyökeres tatabányai családból érkezett a két Salamon-fiú: Hugó, a Vértes Agorájának szakmai vezetője, a hajdani Közművelődés Háza megálmodója és igazgatója, Tatabánya díszpolgára, és testvére, Salamon Zoltán, a tatabányai atlétikai élet kiemelkedő alakja, a TSC Geotech atlétáinak vezetőedzője.

„Abból a családból jövünk, ami egy igazi tatabányai család. Édesapánk bányamérnök volt, egy kemény ember, akitől sokat tanultunk. Édesanyánk pedagógus volt, aki ugyancsak feladatorientáltan élte az életét, a mintáinkat innen hoztuk. Sohasem voltunk egy amolyan „összeborulós” család, de a feladatainkat mindig maximálisan, szeretve, oda fordulva, a velünk együtt dolgozók érdekeit figyelembe véve végeztük el. Ez a vérünkben van” – mondja Salamon Hugó, aki fiatalon jogász, orvos, majd pedagógus is lehetett volna. Korán megtanulhatta, mit jelent fegyelmezetten dolgozni. Az óvárosi ifjúsági klubban végzett munkája nyomán találta meg jövőbeni feladatát, és végezte el a népművelő szakot az egyetemen. „Zolival együtt mi sohasem voltunk úgynevezett „frontemberek”, soha nem a frontvonalban szerepeltünk, sokkal inkább, ahogy egy-egy edző, hátulról támogattunk embereket” – mondja Hugó.

Salamon Zoltán – saját és bátyja elmondása szerint – mindig is egy eleven figura, egy „csintalan gyerek” volt. „Igazi tatabányai bányászgyerekek vagyunk, hiszen szüleink mindig is ezért a városért dolgoztak, édesapám magyar bajnok ökölvívó volt. Szüleinkre mindenféleképpen büszkék vagyunk” – mondja Salamon Zoltán, aki szerint ő nem is csintalan gyerek volt. „Sokkal inkább egy csibész gyerek voltam, aki eleven volt, minden vagányságban benne voltam. A sportban és az osztálytársaim között is hozzám hasonló barátaim voltak. Mindig is az volt a célom, hogy kiemelkedő eredményeket elérő tanítványaim legyenek. Testnevelő tanár, pedagógus vagyok, aki az atlétikai pálya mentén érzi jól magát. Igyekszem a gyerekeket arra oktatni, hogy a pályán, vagy akár az iskolában váljanak olyan emberré, ami a pályafutásukat később meghatározza” – mondja Salamon Zoli, aki rendkívül büszke a tanítványaira, hiszen sokan visszatérnek hozzá, és látni lehet, hogyan alakult az életük. „Amikor azt látom, hogy az egykori tanítványok milyen szintre jutottak el, mit végeztek el, hogyan dolgoznak és élnek, vagy amikor lehozzák hozzám a gyermekeiket, akkor sokkal büszkébb vagyok rájuk, mint amikor hajdan ott álltak a dobogó tetején.”

Salamon Zoltán az elmúlt években számos elismerést kapott: tavaly az Európai Atlétikai Szövetség az Utánpótlásért Edzői Címet adományozta neki, most pedig Komárom-Esztergom megye Príma díját érdemelte ki. „Megpróbálunk mindig mindent jól csinálni, ezért ügyelünk arra, hogy ne hibázzunk, habár ezt nem lehet minden esetben elkerülni. A hibákból viszont tanulni lehet és kell is. Az atlétikai szakosztály jelenlegi helyzete mutatja, hogy sikerült előrébb mennünk. A pályafutásom során mindig az motivált, hogy egy elismert testnevelő tanár, atlétaedző legyek. Amikor ez már érezhetően teljesült, szerettem volna egy olyan atlétikai szakosztályt vezetni, ami a régi tatabányai időket idézi: válogatott versenyzőket szeretnénk nevelni, és azt hiszem, itt is jó úton járunk.”

Salamon Hugó öt éve azt kívánta, hogy pályája vége felé nyugodtan adhassa át a stafétát utódjainak, illetve arra is gondolt, hogy a saját és az öccse családja egészségben élhessen. „Ha ezt kívántam öt éve, akkor elmondhatom, hogy sikerült, hiszen egészségben élünk mindannyian és szakmailag is szépen haladunk pályánk vége felé” – mondja Salamon Hugó, aki öt éve csupa jót kívánt Salamon Zoltánnak és gyermekeinek. 

„Szerencsére a családban is szépen alakulnak a dolgok, hiszen két nagyobb lányom közül az egyik, Sára már egy unokával is megajándékozott, míg Réka is hamarosan férjhez meg. Andris még próbálgatja a szárnyait, de komoly elhatározásai vannak a sportot illetően és engem ez tesz boldoggá. A következő időszakra első sorban egészséget kívánok magunknak és mindenkinek, hiszen a mai világban talán ez a legfontosabb.”

Hajrá Bányász!