Veres Antal a Magyar Birkózó Szövetség elismerését vehette át
A Tatabányán sikeresen lezajlott veterán birkózó világbajnokság előestéjén rendezték azt megnyitó ünnepséget, amelyen Bacsa Péter, a Magyar Birkózók Szövetségének alelnöke elismerést adott át Véres Antalnak. A Tatabányai Sport Club egykori birkózója, Veres Antal - ahogyan a városban számos személy ismeri - Toncsi, a hentes meghatottan vette át a kitüntetést, aminek kapcsán a világbajnokságon beszélgettünk vele.
Először is gratulálunk a kitüntetés alkalmából. Mit jelentett önnek ez az elismerés?
Köszönöm szépen! Először is nem lehetne, hogy tegeződjünk?
Szintén köszönöm szépen, megtisztelsz.
Ez a kitüntetés a sport tevékenység elismerése, a Magyar Birkózó Szövetség elismerése, amit személyesen Bacsa Péter, alelnök úr adott át. Ez egy hatalmas megtiszteltetés, ugyanakkor apró "figyelmeztetés" arra, hogy veterán versenyző lettem, megöregedtem. (Mosolyog)
1964-ben kezdtem el birkózni, az összes korosztályban sikereket értem el. 11 évesen igazolt le a Tatabányai Bányász Sport Club, ami hatalmas motivációt jelentett számomra. 1979-ig versenyeztem aktívan. Az első edzőm Katona István volt, aki keményen fogott, mert látott bennem tüzet. Sok emlékezetes versenyünk volt. Volt, hogy lefogytam 53 kilogrammra, miközben az 58 kilóba neveztek be. Akkor befaltam két zsíroskenyeret, megittam egy vödör teát, és megnyertem a versenyt. Amikor elkezdtem a hentesképzőt, 1967-ben el kellett igazolnom a budapesti Kinizsi Húsos SE-hez. Ennél az egyesületnél az edzőm, Mángó Andor nagyon komoly segítséget nyújtott.
1971-ben kétszeres Budapest Bajnok lettem mindkét fogásnemben, majd a Magyar Bajnokságon is győzni tudtam kötöttfogásban, 81 kilogrammos kategóriában.Volt olyan ellenfelem, mint Gurics György, akinek az édesapja a Magyar Birkózó Szövetség vezetőedzője volt.
Mire emlékszel a legszívesebben?
1971-ben bevonultam katonának, ezért a Honvéd Szondi SE versenyzője lettem. 1973 februárjában Hegedűs Csaba ellen volt egy mérkőzésem. Fél évre az olimpiai bajnoki címe megszerzése után egy versenyen megküzdhettem ellene. Hatalmas színvonalú, fergeteges, szoros mérkőzést vívtam ellene a 82 kilóban. Az olimpia utáni első versenye volt ez az újdonsült olimpiai bajnoknak. Most, hogy nyugdíjas korba értünk, egyszer jó lenne Csabával leülni és beszélgetni erről a meccsről. A mérkőzés alapján rendkívül büszke vagyok arra, hogy méltó ellenfele voltam egy olimpiai bajnoknak.
Mi volt a legjobb eredményed?
Mindig első osztályú versenyző voltam, 1974-ben hazaigazoltam, és a kötöttfogásról átálltam a szabadfogásra 82 kilóban. Úgy gondolom, a 82 kiló a birkózás legkeményebb súlycsoportja.
A magyar felnőtt mezőnyben az első négyben szerepeltem, juniorként magyar bajnok voltam. 2015-ben eljöttem egy versenyre, rövid gatyában, pólóban, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a szőnyegen vagyok. Veterán magyar bajnoki címeket tudtam nyerni.
Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy van egy szakmám, amiben ugyancsak kitettem magamért, szerencsés vagyok, hogy sokak Toncsi bácsija vagyok, sok tanulóm, vevőm volt a szakmában. Mindent megtettem azért, hogy birkózó legyek, de a szakmámért is sokat dolgoztam. Örömteli, hogy a jelenlegi hentesek között is szinte mindenki a tanítványom lehetett.
A birkózásban, vagy a húsiparban érezted magad jobban?
Vajon melyiket szerettem jobban? Mindkét "szakmában", a birkózásban és a hentes szakmában is a maximumra törekedtem, és úgy érzem, sikerült. Az általam készített kolbászt nagyon szeretik, és a birkózást is úgy szerettem: amikor kisgyermekként elkezdtem a sportágat, mindent el akartam érni. Az a szerencsés helyzetem volt, hogy számos hazai versenyen olimpiai és világbajnokokkal birkózhattam, de világbajnokságon sajnos nem vettem részt.
Interjú: Molnár József
Fotó: Tóth Levente
