Interjú a kétszeres Világkupa győztes Kovács Gergellyel

Bern után a kanadai Vancouverben is Világkupa aranyérmet szerzett a magyar férfi párbajtőr válogatott. A Tatabányai Sport Club versenyzője, Kovács Gergely mellett Koch Mátét, Andrásfi Tibort és Osman Touson Maruánt soraiban tudó csapat fantasztikus szériát produkál, hiszen a válogatott edzője, Dancsházi Nagy Tamás sem emlékezik arra, hogy bármilyen magyar válogatott sorozatban egy olimpiát, majd két Világkupa versenyt iseg tud nyerni.

A csapat kedden kora délután érkezett haza Kanadából. A megérkezést követően azonnal elértük a TSC hősét, az utolsó asszóban, a Japán elleni döntőben is a befejező ember szerepét vállalt Kovács Gergelyt. Vele beszélgettünk.

Először is gratulálunk a csapatnak, hiszen az olimpia után új felállásban is pazar versenyeken vagytok túl. A berni után a kanadai Vancouverben rendezett Világkupán is győzni tudott a válogatott. Gondoltátok volna?

A csapat nevében is köszönöm a gratulációkat. Mivel sajnos az egyéni küzdelmekben viszonylag korán búcsúztunk a küzdelmektől, némileg frissebben tudtunk koncentrálni a csapatversenyre. Célunk volt, hogy a tavalyi vancouveri hetedik helyezést kijavítsuk, de az első helyezést nem gondoltuk reálisnak.

Ráadásul az olimpia után Bernben és Vancouverben is a japánok ellen léptetek pástra. Mindhárom döntőben Magyarország győzött, de ilyen "sima" egyik sem volt, mint a mostani 45-31. Milyen érzés számodra, hogy egy ilyen fontos mérken te lehetsz a befejező ember?

Korábban nem vívtam ilyen mérkőzést, hiszen a berni döntőben nem szerepeltem, csak az azt megelőző mérkőzéseken. Nagyon fura és felemelő, ugyanakkor - mivel döntőt vívsz - sokkal szabadabban lehet a pástra lépni, hiszen az érem biztos, hogy megvan.

Valóban felszabadult lehettél, hiszen a jegyzőkönyv szerint 22-8 volt a tusaid aránya. Ezt hogyan csináltad?

Vívtunk az ukránok, a lengyelek és a franciák ellen is, de e mérkőzéseken nem volt az, hogy "mindenki azt vívja, amit szeretne", hanem megvan a kellő óvatosság. A döntőben mindenki a saját stílusát vívta, én pedig szeretek támadni.

Ezért is lehetett, hogy jóval több tust értem el, mint a korábbi mérkőzéseken. A befejező pozíció nem egyszerű, de meg lehet oldani. Az ukránok és a franciák ellen érdekes volt, mert még egyik ellenfelemmel szemben sem vívtam, ezért lossé meglepő lehetett nekik a stílusom.

Milyen érzés dupla Világkupa győztesen hazatérni?

Ezt most így még nem is tudom megmondani. Majd idővel biztosan "felfogom", de nagyon örülök, örülünk.

Mi lehet a csapat "titka", ha van ilyen?

Talán az, hogy nagyon fiatalok vagyunk. Huszonöt évnél idősebb vívó nem volt ebben a csapatban. A hangulat nagyon jó volt, ami nagyon fontos. Felszabadultan vívunk. A franciákat például zsinórban harmadszor győztük le Világkupa versenyen. Ilyenre még az idősebb generációk is csak ritkán voltak képesek.

Mi a további program?

Most egy keveset pihenünk, aztán decemberben a Magyar Kupa és az Országos Bajnokság következik. A jövő évi nemzetközi versenyek kijelölése még folyamatban van.